1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. az egészségre káros, es. halált okozó anyag. lassan ölő méreg; a kígyó mérge. | az egészségre ártalmas étel, ital, élvezeti cikk. méreg neki a bors. | vál ártó, romboló szenvedély, eszme. a nagyravágyás mérge.

2. kissé biz | harag, düh. elönti v. eszi v. forr benne a méreg; méregbe jön. | bosszúság. sok méreg van ezzel a gyerekkel.

3. természeti jelenség pusztító ereje. a vihar kiadta mérgét. ▸ mérget lehet rá venni

[ alán v. fgr ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

1. megfog valamit, hogy használja. botot, könyvet vesz a kezébe; ▸ kézbe kezébe vesz valamit | vmely testrészére illeszt, emel. karjába, karjára vesz valakit; ▸ nyakába vesz valakit, valamit ölébe veszi a gyereket; ▸ szájára, ajkára, nyelvére vesz valakit, valamit | magához közel von, emel. kocsiba, nyeregbe vesz valakit. | (t. n. is ) étkezéskor a tálból ételt szed ki magának. vesz a levesből.

2. ▸ magába magához vesz valamit | ▸ úrvacsorát vesz | ▸ lélegzetet vesz

3. <ruhadarabot> testére illeszt. kabátot vesz (magára).

4. ▸ magára vállára vesz

5. ▸ részt vesz valamiben részt vesz barátja örömében. | ▸ részt vesz valamin részt vesz a gyűlésen.

6. valamiképpen értelmez, felfog, tekint (, és annak alapján cselekszik). sértésnek vesz valamit; alapul vesz valamit. | ▸ magára vesz | ▸ valamibe vesz semmibe sem veszi a jótanácsot.

7. <kif-ekben:> elvesz, eltávolít, megszüntet. ▸ élét veszi valaminek ▸ eszét veszi valakinek ▸ fejét veszi valakinek | ▸ elejét veszi valaminek | a szervezetből kivesz valamit orvosi vizsgálat végett. vért vesz valakitől.

8. igényel, kér és kap valamit valamiért. kamatot, vámot vesz; elégtételt vesz.

9. szerez. honnan veszünk annyi pénzt? | merít, tanul, kölcsönöz vhonnan valamit. adatokat, érveket vesz vhonnan, valakitől; példát vesz valakitől, valamiről. | <kif-ekben.> ▸ hasznát veszi valakinek, valaminek ▸ bátorságot, szabadságot vesz magának valamire ▸ erőt vesz valakin, valamin

10. (t. n. is ) pénzért szerez, vásárol. jegyet vesz. ▸ veszik, mint a cukrot

11. <kif-ekben:> valamilyen címen tulajdonává tesz, használni kezd valamit. magántulajdonba vesz. | valaminek fogad, alkalmaz valakit. szolgálatba vesz. | ▸ magához vesz | <nőt> házastársul fogad. feleségül vesz valakit.

12. ▸ leckét, órát vesz

13. <kif-ekben:> valamire kiszemel, használni kezd. tervbe vesz; ▸ célba vesz valakit, valamit ▸ fejébe vesz valamit | vmely tevékenység körébe von, valamit művel vele. alkalmazásba, fontolóra, munkába v. vizsgálat alá vesz; ▸ sorra vesz valakiket, valamiket | <kif-ekben:> valamit csinál, cselekszik. ▸ búcsút vesz valakitől

14. ▸ valamibe, valamire vesz jegyzékbe, filmre vesz valamit.

15. cselekvés eredményeként kap, ill. létrehoz valamit. mértéket, mintát vesz.

16. kissé rég (meg)kap. kézhez vesz valamit; vettem leveledet. | <kif-ekben:> (meg)hall, (meg)tud. tudomásul vesz. | <cselekedetet, megnyilatkozást> érzelmi megnyilatkozással fogad. örömmel vesz valamit.

17. kissé vál <utat, irányt> választ, és arra kezd haladni. a mezőn át, az erdő felé veszi az útját. | ▸ irányt vesz valamire

18. sajtó <gyak. terpeszkedő kif-ekben:> a megnevezett változás megkezdődik. jó, rossz fordulatot vesz a dolog; kezdetét veszi valami (helyesebben: el- v. megkezdődik).

19. nép | ▸ vhova veszi magát | ▸ valamibe veszi magát

[?←visz ]

<igei jelentésnek személy, idő, mód megjelölése nélküli megnevezésére.> írni, ülni.

1. valakinek v. valaminek a testén, felületén levő helyre, ill. egész testére, felületére. varrd rá a gombot; adj rájuk kabátot is; lesújt rátok. | valamire úgy helyezve, hogy rajta függjön. itt a fogas, akaszd fel rá a kabátot. | (isz-szerűen) ▸ rá, rá hajrá

2. utána, azt követőleg, és vele szoros kapcsolatban. alszik rá egyet; bólint rá.

3. ( -ra, -re ragos szóval) a megjelölt idővel később. egy évre rá.

4. neki, számára. bajt hoz rá; mos rá. | őt illetően, rá nézve. ez nem hízelgő rá.

5. valaki, valami irányában, felé. vicsorog rá.

6. azzal kapcsolatban, arra vonatkozóan. van rá példa.

7. arra a célra. nincs rá pénze.

8. ritk ráadásul, hozzá még. buta és rá még lusta is.

9. <vonzatként.> gondol, vigyáz rá; méltó rá; oka van rá.

10. <a rá- ik h., ha a cselekvés nem az egysz 3. sz-re irányul.> rátok fér a pihenés.

1. a megnevezett v. odaértett személyre, dologra. rámutat; ráüt. | <jelentéstömörítő igékben.> rásegít, ráfanyalodik.

2. az előzőnél v. a vártnál többet. ráígér.

3. valamire reagálva. rábólint. | valamit tudomásul véve, megértve. rájön, rádöbben (valamire).

4. valakire, valamire közvetlenül vonatk. módon. ráesteledik; rábizonyul.

5. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> rá-rámosolyog.

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.